G. István László verse

Porcukrot teába (EP-nek) „István, porcukrot teába?” – szóltál rám Szigligeten, és én nem tudtam, hogy önmagad idézted. Mosolyod kaján, hűvös, éterien elegáns, a nyegleségből aranyat teremtő alkímia fénye. Idéztél, de lehet-e nem téged idézni, ha rólad van szó? Most más a kérdés: lehet-e nem téged idézni, ha rólad már nem lehet szó, csak a nyomodról,…

Itamár Jáoz-Keszt verse

Gyertyatartók   Két sudár gyertyatartó. Tested. A kerek napkorong alászáll az ablakon túl. A pénteki nap fáradt szemét lezárja. Mit érzel e percben a két remegő lánggal szemben miközben a családtagok szellem-alakjai egybegyűlnek   testedbe mely e pillanatban megnyílik Ég és Föld között. Mint Jákob lajtorjáján: nevek kapaszkodnak fel fürgén és ereszkednek alá benned, s…

Tábor Ádám tézisei

Tíz tézis a költészetről 1. Minden ami létezik, érdemes arra, hogy nyelvi jellé váljon. 2. Annak, amit a költő föláldoz – a világnak – szét kell porladnia a versben. – Ha a szó nem mindent-feláldozás, hanem mindent-megmentés céljából mondatik ki – totál smafu. 3. Egy igazi versben minden érték, minden szó, minden szóérték átértékelődik. 4.…

Király László versei

Az ember álma   Az ember álma: egy ló. Egy patak. Ezeréves cseresznyefák a szentkorona formájú dombon, kinek lábánál vaddisznó-különítmények kukoricáznak hajnali ezüst félhomályban. Hörögve–röfögve. Hadakozva. Velünk, az álmainkkal. Csemegéző betolakodóim – ízlelgeti ötletét a csősz: a kölyök-poéta. Bátrak bátra a dombon – zsenge még, és nem tanult félni. Hörgő gyáva had! – alakul a…

Fodor Ákos versei

N. N. TÖPRENG   „Legutóbb még élt. De fura, hogy most meg nem… – Mit kezdjek vele?!”     A BOT MEGRÉMÜL   „Végeim vannak…!”     RELAXÁCIÓ   Mennyei Menhely az álommentes alvás: mini-nirvána.     FIGYELMEZTETŐ TÁBLÁCSKA   A panaszkodás mélyre-vájva tartósít Mulandó Gondot!     EGY SZÓ hommage à W. S. metafifika…

Falcsik Mari versei I. M. Fodor Ákos

  Gyászolom   gyászolom a csak verséből és versében megismertet akivel egy angyalszárny alatt és akiből olyan sokszor és milyen jól! éltem most már Fodor Ákos miatt is legyen Isten   Már tudom már tudom – és ebben te segítettél – hogyan születik a hegyibolond elébb csak néz jobbról utána balról aztán felülről majd alulról aztán elunja…

Prágai Tamás: Lírádnak posztolatlanul – Újabb költészet túl az ezredfordulón

Lírádnak posztolatlanul – Újabb költészet túl az ezredfordulón De hát ledöntsük, amit ezredek Ész napvilága mellett dolgozának? A bölcsek és a költők műveit, S mit a tapasztalás arany Bányáiból kifejtett az idő? (Vörösmarty Mihály) A kilencvenes évek végén támadt egy vízióm, látomásom az „erős költészetről” (Harold Bloom, 1973), a költői nyelv megújulásról, amely a lírát…

Magolcsay Nagy Gábor

hommage 3.1     rozsdakútban uszonyos újszülöttben tojáslakók szájában ülök belugabokrok virágzó kérdőjelei között ülök a napban az elbűvölt gyöngeségben a maradékra vigyázók égboltra akasztott kocsányán ülök az égbolton túl vakvezető démonikerpár léptük alatt tejszínű tajga és én nem tudom a szöcskecsillagok alatt nem tudom a delfin udvarában arión dalában kettejük közül melyik a gőg melyik a zúgó…

Ladik Katalin

Nem sírni, nem nevetni

 

Papp Tibornak

 

Csak a hó ragyog szemedben.
A hosszú út hajszálai
elporladtak kabátodon.
Fehér könyv a fejed alatt, kacagó óra.
Nem sírni, nem nevetni.
Havazik az élet. Foga van.

Géczi János

Törek Bakucznak 1. mondd el, milyen a mélyére jutni!? miként szedik össze a sorok tárnáiból, hogy áthaladnak bennük, a terhüket a mondatok, mielőtt felszínre jönnek. milyen a bánya mélyében a dal, amely úgy hangzik, mintha lenne kékezüstben? 2. szólítsam néven vagy a neve mellett, nem válaszol, holott arccal fordul felém, szemével néz, orrával szimatolja testemből…

Levél a távolból

Drága Tiborom, Az utóbbi években mindig azt, mondod elfelejtettelek, elhagytalak, pedig nincsen így. Bár dorgálásodban igazad van, mert alig találkozunk, s arra nem is hivatkoznék, hogy rengeteg a dolgom és kevés a szabad időm. De hát tudod, ilyenek vagyunk mi szászok, a magas tetejű, szűk homlokzatos házainkban, befelé, eldugottan élve, ritkán mozdulunk ki otthonról. Ám…

Zalán Tibor

Havazásban ragyogás                         Episztola a nyolcvanéves Ilia Mihály levelesládájába Megértük ezt is, Miska! Megértük. Megérte? Meghurcoltak bennünket gnómok és senkik, varasodunk, mint a kisgyerek térde, focizás közben, ha elesik. (Ki jól cselezik, előbb utóbb gáncstól bukik fel – mondják és felnyomják.) Ez idő tájt minden meccs ilyen volt. Ócska. Fél áron mértek szét minket,…

Ioan Deaconescu: Az árulók homloka

Eltévedtem a sóhegy tetején, Elvakított a fény, Amely a világon túlról érkezett. Hosszak az utak, túl hosszak, És egyedül miként járhatod végig Körbevéve annyi látomással, Mintha a látóhatár ellenséged lenne És a napkelte vagy a napnyugta Elrejtőzne előled már Az első sóhaj Megszületése előtt. Eljön az idő amikor a vesztesek száma Meghaladja a győztesekét és…