
Székelyhidi Zsolt
Kék-sárga
Valami dolgom akadt még a kékkel,
csinálni a zuhanó tömörséggel
valamit.
A sárga villanyt kapcsoltam épp,
az éjszaka sugározott.
Járatott agyam,
jár, ami jár, ki mondja, hogy
szabályozható a létezés.
Az éjszaka kékes sugarában
tetszhalottként fekve,
mozdulatlanul voltam,
és mégsem én.
Valami beszüremlett
a visszaverhetetlen fényű
testbe, átvett, megkapott.
Azt se tudtam, hol kezdjem
körbelépni azt a sugarat,
a kékes derengőt,
járt agyam járatlanra
vált, az éjszaka
egyszeriben elveszejtett
sötét.
Kék voltam, kitakarózva,
alsógatyában kék.
A sárga villanyt
kapcsoltam épp,
mire az este végre
visszazuhant az égbe.
A tömörség érzetében
álltam,
a kapcsolástól izzadtan,
hogy jöjjön, legyen
valami még.