Porcukrot teába (EP-nek) „István, porcukrot teába?” – szóltál rám Szigligeten, és én nem tudtam, hogy önmagad idézted. Mosolyod kaján, hűvös, éterien elegáns, a nyegleségből aranyat teremtő alkímia fénye. Idéztél, de lehet-e nem téged idézni, ha rólad van szó? Most más a kérdés: lehet-e nem téged idézni, ha rólad már nem lehet szó, csak a nyomodról,…
Gyertyatartók Két sudár gyertyatartó. Tested. A kerek napkorong alászáll az ablakon túl. A pénteki nap fáradt szemét lezárja. Mit érzel e percben a két remegő lánggal szemben miközben a családtagok szellem-alakjai egybegyűlnek testedbe mely e pillanatban megnyílik Ég és Föld között. Mint Jákob lajtorjáján: nevek kapaszkodnak fel fürgén és ereszkednek alá benned, s…
Tíz tézis a költészetről 1. Minden ami létezik, érdemes arra, hogy nyelvi jellé váljon. 2. Annak, amit a költő föláldoz – a világnak – szét kell porladnia a versben. – Ha a szó nem mindent-feláldozás, hanem mindent-megmentés céljából mondatik ki – totál smafu. 3. Egy igazi versben minden érték, minden szó, minden szóérték átértékelődik. 4.…
Az ember álma Az ember álma: egy ló. Egy patak. Ezeréves cseresznyefák a szentkorona formájú dombon, kinek lábánál vaddisznó-különítmények kukoricáznak hajnali ezüst félhomályban. Hörögve–röfögve. Hadakozva. Velünk, az álmainkkal. Csemegéző betolakodóim – ízlelgeti ötletét a csősz: a kölyök-poéta. Bátrak bátra a dombon – zsenge még, és nem tanult félni. Hörgő gyáva had! – alakul a…
N. N. TÖPRENG „Legutóbb még élt. De fura, hogy most meg nem… – Mit kezdjek vele?!” A BOT MEGRÉMÜL „Végeim vannak…!” RELAXÁCIÓ Mennyei Menhely az álommentes alvás: mini-nirvána. FIGYELMEZTETŐ TÁBLÁCSKA A panaszkodás mélyre-vájva tartósít Mulandó Gondot! EGY SZÓ hommage à W. S. metafifika…
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.