A szerző a kötet lapjain saját gyerekkorát térképezi fel, és nem maradhatnak ki a tőle megszokott állat-, valamint természetversek sem. Több költeményben felidézi hajdani mestereit. Érett, létösszegző művek ezek. Acsai Rolandnak számos megkapó, elgondolkoztató története van, amiket ezúttal lírában elbeszélve ismerhet meg a nagyközönség. A tercinákra emlékeztető, rímes szabadverseket egy hexameterekben és egy ütemhangsúlyos formában írott költemény keretezi, és a kötet egy novellával egészül ki.
Acsai Roland
ORNITOLÓGIA
(hexameterek)
Volt egy madártanos, ő volt példa előttem, a képem.
Sok kötetét olvastam a nyolcvanasokban. Az égen
bársonyos ornitológia, ostroma ostor a szélben.
Mennyi madár neve, mennyi madár szele: épp vele, épp nem.
Régi egekbe, ha száll, a szökött idejét vele nézem:
emlék már és nem. Feldobva leeshet az érem,
és ma leesve is elrepül. Így lesz a fej vagy az írás
elrepülő repülője a légnek: megvan a nincs más.
Őszi madárvonulás: hol a „megjött”, ott van a „viszlát”.
Úgy nem lesz bonyolultabb semmi, ha semmi se szimplább.
Úgy nem lesz gyakoribb valamink ma, ha semmi se ritkább.
Ornitológia míg tovaszáll, megfejti a titkát.
Jártam a nádasokat madarat figyelő madarászként,
és a kanári dalolt odakint ugyanúgy, sose másként.
Kínai fürj kiabált, az a törpe, gyerekkori tájék
vett körül és a gyerekkori kertre borulva az árnyék.
Minden az volt, ami. Változat. Épp ugyanaz, sose más még.
Most hol az árnyék és hol az udvar? Elégve a nád rég.
Füstje az égben a sok felhőbodor: úszva, feledve.
Újra idézve fel sok madarát. Jön a reggel, az este,
és megy a reggel, az este. Madárdala hangos: a csendje.
Nádirigó szava szólna a csendben örökre recsegve.
Nádirigó szava hívna magához, miként ha keresne:
szárnyai árnya lehullna a régi nyarakra-telekre.
