Drága Tiborom, Az utóbbi években mindig azt, mondod elfelejtettelek, elhagytalak, pedig nincsen így. Bár dorgálásodban igazad van, mert alig találkozunk, s arra nem is hivatkoznék, hogy rengeteg a dolgom és kevés a szabad időm. De hát tudod, ilyenek vagyunk mi szászok, a magas tetejű, szűk homlokzatos házainkban, befelé, eldugottan élve, ritkán mozdulunk ki otthonról. Ám…
Havazásban ragyogás Episztola a nyolcvanéves Ilia Mihály levelesládájába Megértük ezt is, Miska! Megértük. Megérte? Meghurcoltak bennünket gnómok és senkik, varasodunk, mint a kisgyerek térde, focizás közben, ha elesik. (Ki jól cselezik, előbb utóbb gáncstól bukik fel – mondják és felnyomják.) Ez idő tájt minden meccs ilyen volt. Ócska. Fél áron mértek szét minket,…
Eltévedtem a sóhegy tetején, Elvakított a fény, Amely a világon túlról érkezett. Hosszak az utak, túl hosszak, És egyedül miként járhatod végig Körbevéve annyi látomással, Mintha a látóhatár ellenséged lenne És a napkelte vagy a napnyugta Elrejtőzne előled már Az első sóhaj Megszületése előtt. Eljön az idő amikor a vesztesek száma Meghaladja a győztesekét és…
A költői metaforák a visszaadás tudományát jelentik, ha az ember méltó a nem-tudáshoz.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.