Eltévedtem a sóhegy tetején,
Elvakított a fény,
Amely a világon túlról érkezett.
Hosszak az utak, túl hosszak,
És egyedül miként járhatod végig
Körbevéve annyi látomással,
Mintha a látóhatár ellenséged lenne
És a napkelte vagy a napnyugta
Elrejtőzne előled már
Az első sóhaj
Megszületése előtt.
Eljön az idő amikor a vesztesek száma
Meghaladja a győztesekét és akkor
Kérdezed magadtól van még bátorságod,
Amikor a szél és a kutyák
Mint oltárt nyalják
Az árulók homlokát.