Leírás
„Kétféle ember van, az utazó és a nem utazó, legalábbis az ausztrál szobatársnőm szerint, aki az emeletes ágy tetején lakik. A nem utazó megveszi a házat, a kocsit, gyermeket nemz, és huszonnégy évig ki sem dugja az orrát a négy fal közül. Soha nem fogja megérteni az utazót, akinek egy nagy bőröndben elfér az élete. Ha ezer dollár van a számláján, rögtön azt nézi, ebből az összegből merre indulhat. A nem utazó hülyének, legalábbis furcsának tartja az utazót. Nemcsak Magyarországon vagy Ausztráliában, a világ bármely más országában is. Van, aki titokban irigykedik, mert csak a házastárs miatt ül otthon.
Szobatársamnak hátközépig érő, fekete haja van, rekedtes, mély hangja, és turkálóból öltözik. Huszonegyedik századi virággyerek. Bergenben vagyunk, Norvégiában, a világ egyik legdrágább városában. Csak a hostelt tudtuk kifizetni. Norvégiában minden ötször annyiba kerül, mint odahaza, háromezer két kis hot dog, hatezer egy hamburger. Nemcsak számomra drága, ausztrál szobatársnőm is számolgatja a pénzét. Egyenlőnek érzem magam vele, ezen meglepődöm, nem lehetek egyenlő egy fejlett országbeli emberrel, ezt nevelték belém.”
