Leírás
Méhes Károly, a középnemzedék egyik legkiválóbb, legaktívabb prózaírója, költőként indult, és sosem hagyott föl a versírással sem. Az utóbbi években két összegző jellegű memoár-regénnyel lépett az olvasók elé. A Túl élő-ben korai gyerekkorát és súlyos betegségének történetét mondta el, olyan eleven erővel és felkavaró (ön)iróniával, hogy munkája fontos állomása lett a magyar keserű-humor történetének (ezt ugyan még nem írták meg, de talán már Méhes miatt is érdemes lenne). E könyv folytatásaként jelent meg a Hegymenet. Itt négy pannonhalmai diákévét örökítette meg Méhes, művét beirányozva a jelentős iskolakönyvek, az Abigél és a Herry Potter közé, bár mivel nem ifjúsági munkáról van szó, ez a regény az Iskola a határon-nal való rokonságra is számot tarthat.
Ezek után határozta el Méhes Károly, hogy az eltelt egy tucat esztendő verstermését is összegezze, egyetlen akolba hajtsa, és aztán, mint a cím is mutatja, átvilágítsa, hogy a szövegeknek még a legrejtettebb zugaiban se maradjon semmi titok. A Röntgen nemcsak számvetés az eltelt 12 Méhes-évvel, melyben nem történt semmi különös, csak olyasmi, ami bármelyikünkkel megesett vagy megeshetett volna. A költő utazott: alkotóházba és nyaralni, bebarangolta Európát, gyerekei születtek, rácsodálkozott létezésükre, hűséget esküdött és újabb kapcsolatokba keveredett, közben saját magával is elmélyítette viszonyát, hűbb és hűtlenebb lett magához, felnőtt érett ember, férfi, akinek fanyar humorával ebben a kötetben is gyakran találkozhatunk, pl. a könyv egyik legjobb munkájában, ahol Kosztolányi Hajnali részegség-ét mondja el a saját szavaival. Illetve a versszavak Kosztolányiéi, lélegzetelállító verselését átveszik, de a föltárt világ egy kicsit szürkébb, egy kicsit maibb, egy kicsit igazabb, mint az eredetiben. Méhes világlátása mindig éles, pontos ebben a gazdag versanyagot felvonultató kötetben. Koráról adott jelentései nem légből kapottak, de van bennük légies könnyedség, emberi nehézkesség, felizzó, romantikus fokozatú szerelem. Ám amikor valami szélsőségesen pozitív vagy negatív dologra ragadtatná magát, rögtön figyelmezteti helyes arányérzéke, ellenpontoz, lassít, ironizál, vagy ha kell, komoly arcot vág.
Az évezred első tucat évének lírai horizontját nehezebben értenénk e nélkül a könyv nélkül, Méhes elkeseredett küzdelmet folyat, hogy ne legyen már éretlen fiatal, de még ne legyen megveszekedett öreg bölcs se. És gyakran talál a középbe, a céltábla közepébe, gyakran üt meg intenzíven mérsékelt hangot, ami megbékéltet minket a saját életünkkel is.
Vörös István
