G. István László verse
Porcukrot teába (EP-nek) „István, porcukrot teába?” – szóltál rám Szigligeten, és én nem tudtam, hogy önmagad idézted. Mosolyod kaján, hűvös, éterien elegáns, a nyegleségből aranyat teremtő alkímia fénye. Idéztél, de lehet-e nem téged idézni, ha rólad van szó? Most más a kérdés: lehet-e nem téged idézni, ha rólad már nem lehet szó, csak a nyomodról,…