Akció!

Papp Tibor: Emlékmeder

2,000.00 Ft

Kategória:

Leírás

Néhány szót szólok most  arról, hogy költészetemben manapság hogyan és mit igyekszem megvalósítani. Lévén avantgárd alkotó, mindenekelőtt a jelen megcsontosodott formáit próbálom kimozdítani abból a mindannyiukra káros és szerencsétlen helyzetből, melyben a csontosodással járó merevedés megnehezíti az újonnan születő művek megismerését, és ha jobban odafigyelünk, rájövünk, hogy gyakran szellemileg bénító előítéletek állják az útját mindennek, ami új, mindennek ami szokatlan.

Nagyon izgatott, és izgat ma is az, hogyan és mi történt előttünk. Ebbéli tudásszomjam vezetett el a 16-17-18 századi magyar vizuális költőkhöz, melyekről mind a mai napig lemondott a középiskolás tanártól az egyetemi professzorig mindenki. A korabeli formákat kevesen ismerik, (még kevesebben használják). Hol olvasunk ma sator formában írt bűvös négyzetet vagy cubus quinquepartitus-t, és ki beszél Moesch Lukácsról (1651–1701), Gáll Tamásról (1721–1814) vagy a Corvus Albvs néven író Simándi Lászlóról (1655–1715)? A nyolcvanas években egy amerikai antológiában (Pattern poetry) a német, a francia, a lengyel stb. kiemelt vizuális költők mellett a magyarok is külön fejezetet kaptak. Az volt ebben a meglepő, hogy hazai antológiákban, hazai tananyagban nyomuk sem volt, és ha a mai magyar avantgárd nem tenne meg mindent az érdekükben, továbbra sem emlegetné őket senki.

A hatvanas évek elején Vajda Pétert fedeztem fel magamnak s az ő gyönyörű költői fordulatait egyszer-egyszer saját szövegembe is beépítettem s ekkor indítottam útjára a Vendégszövegek fogalmát az irodalomban.

A számítógép érkezése új fejezetet nyitott költői gyakorlatomban. Sikerült úrrá lennem fölötte, s a mindenféle riogatásoknak ellenállva sikerült egyszerű eszközként használni, mely semmi mást nem tud, semmi mást nem csinál, csak azt, amit (a programozással) én parancsolok neki. Ennek eredménye lett a Disztichon Alfa című első magyar versgenerátor, mely 16 billió disztichont tud generálni.