Leírás
A költészet csak egy pár érzés: gyerekkor, szerelem, félelem az elmúlástól. Pár boldog
pillanat és néhány horzsolás. Ennyit variál a költészet évezredek óta. Más szóval csak a
fontos dolgokkal foglalkozik. Ahogy ezek a versek is.
Bende Tamás olyan témákról, helyzetekről ír, amilyeneket mindannyian ismerünk. Nem múló
szerelem, lakásfelújítás, múló szerelem. Halpucolás, mai Magyarország, megbánás.
Alaptónus a bánat. Bende elégikus költő. Nem ígér megváltást az olvasónak, még
megoldásokat se, de nagy ráismeréseket, aha-élményeket annál inkább: „Jé tényleg! Hát ez
velem is mindig így van!” „Nahát! Azt hittem, egy ilyen apróságon csak én bírok bőgni…”
Igen, ezek a versek képesek meghatni és felemelni az olvasót, képesek átadni szenvedélyt
és bánatot, horzsolást és sebeket. És az örömöt is.
Kemény István
