Király László versei

Az ember álma   Az ember álma: egy ló. Egy patak. Ezeréves cseresznyefák a szentkorona formájú dombon, kinek lábánál vaddisznó-különítmények kukoricáznak hajnali ezüst félhomályban. Hörögve–röfögve. Hadakozva. Velünk, az álmainkkal. Csemegéző betolakodóim – ízlelgeti ötletét a csősz: a kölyök-poéta. Bátrak bátra a dombon – zsenge még, és nem tanult félni. Hörgő gyáva had! – alakul a…