Leírás
Ebben a könyvben van egy nő és egy férfi. Eddig semmi különös. Hanem micsoda nő és micsoda férfi, és milyen elképesztő dolgokat művelnek! A nő serceg a férfi alatt, párlat áramlik a nyaklatából, csillagvirágos blúzt hord és búzaszirom cipőt, mosolyog, hajol, satöbbi, satöbbi, és mindeközben érdekes, mert váratlan dolgokat mond. Például megkérdezi, hogy hívják Popeye kedvesét. Hogyan is? Hanem a férfi sem adja alább: még télen is keresztül-kasul bringázik a városon, odaadja a fél kezét a szerelméért, álmában jólesik neki a hőérzet, kiáramoltatja magából az életenergiát, a lány édesvizébe kívánja csurogni magát, szintén satöbbi – és legfőképpen verseket ír erről az egészről.
Hja kérem, könnyű úgy ihleni, ha az ember kedvesét Virágnak hívják. Hát persze, hogy csurom ihlet az ember, csurom lángolás, kép, betű. Hát persze, hogy e kötet keletkezése idején a költő és Virág a pesti Hársfa utcában laktak, hiszen a hársvirág gyönyörű, csurom szerelem és illat. Ez a két ember együtt egy mű. A drága időt szárnyak növesztésére fordítják.
A férfi, nevezzük egyszerűen csak Székelyhidi Zsoltnak, zenész és performer és költő. Itt most mindhárom szerep fontos: ezek a lendületes szabadversek rövid sorokkal és hosszú képzelettel muzsikálnak, olvastatják magukat – és legvégül úgy érezzük, az egész egyetlen jóleső performansz. Továbbá szerelmi krónika. Továbbá csurom élmény és víz és csók és ilyesmi. Remek kötet, na.
Zsille Gábor
