Líra? Mi Lenne az? Mi a vers?
Kis sorvezető egy televíziós beszélgetéshez
Mi a vers? a költemény olyan nyelvi objektum, amelyben az eszmélet és a lé- legzet alakzatai művészi rendben illeszkednek egymáshoz. a lélegzet alakzatai a hang- és a csend-alakzatok. ide tartoznak a hangok játékai, összecsengések, rímek, ritmusok, hangsúlyok. az eszmélet alakzatai jeltaniak, jelentéstaniak, nyelvtaniak, retorikaiak, ikonológiaiak és poétikaiak. az eszmélet az elme egyik rétege és működési módja. Munkafelülete a nyelv, erőforrása az agy. Maga a mást-cselekvés, helyettesítés (metaforizálás) teszi működőképessé ezt a rendszert. az agy ingerületeket kap, az elme ezeket fenoménekké transzformálja, a nyelv ezeket nevezi meg. ezt nevezzük gondolkodásnak. a költészet különössége a gondolkodás egészével szemben, hogy mindenkor szem- besíti a gondolkodást önnön mondhatóságának kérdésével. Mitől vers a vers? A közvélekedés azt tartja még mindig, hogy az a vers, amelyben rím van, maximum az, aminek ritmusa. De ma a képverstől kezdve az egysoros- okig, a gesztus értékű mondatig, az egyszavas versig bármi lehet vers. Ezek szerint vers az, amit annak állítunk? Vagy amit szerzője annak állít? a hangzene, beszéd- és gondolatritmus a lélegzethez kapcsolódik, akkor is, ha csak annak elvont jelzése. ez a funkció a verstől elválaszthatatlan: még a vizuális költemény is a lélegzés, a hangadás ta-golását jelzi. Ha nem, akkor nem vers, hanem kép. Ugyanígy: ha egy effektusokkal tagolt hang látszólag értelmetlen, akkor is közlésekre emlékeztet. Ha ez a funkció teljesen hiányzik belőle, akkor szöveg nélküli dal, vagy tiszta zene. ezen túl azonban már csak szűkítő vagy katalogizáló lehetőségeink vannak a vers jellemzésekor. Minek köszönhető, hogy a klasszikus versformák a kezdetektől napjainkig tartják magukat? Nincsenek elavult versépületek?
az eszmélet és a lélegzet működése az ember elemi életjelensége, összehangolásuk épp olyan létfeltétel, mint a motoros funkciók vagy az érzékletek feldolgozása és vezérlete a tudat által. az eszmélet és a lélegzet produktumainak összehangolása elemi művészeti tevékeny- ség, akárcsak a hangok adása vagy a foltok, vonalak egymás mellé helyezése. egyes fajták kedveltebbek lesznek, majd háttérbe szorul- nak. De a légzés mechanizmusa adott, lehetőségei szűkösek. Csak átmenetileg mondunk le egyes lehetőségeiről. Persze az írásbeliség nem enged minket sem emlékezni, sem felejteni, ezért a visszatérésekben nem érezzük az újra-feltalálás élményét. De vannak azért leíratlan dolgok is, amiket újra és újra kitalálunk. Ha a gondolkodás maga (annak szerkezete) határozza meg a formát, hogyan van összefüggésben a vers a korral, amelyben született? Megállapítható, hogy vannak szilárd struktúrák? És mi a változó? a nyelv mint struktúra és mint készség velünk született ösztönjelenség. a beszéd azonban társas funkció. a kommunikáció módjá- val együtt változik a versbeszéd is, hiszen a költő beszéde tanult és alkalmazott beszéd; leképezi az emberi értékek rendjét, a hatalmi és szociális viszonyokat, mivel a beszédaktusokat azok alkalmazásának eredményessége szelektálja a nyelvhasználat során. Vagyis a nyelv struktúrája magában a működő elmében adott és így állandó. Megjelenése személyhez kötött, a beszédtanulás és -használat során keletkezik és a személy halálával története lezárul. Csak utóélete és nyomai maradnak fenn. Modern tartalom, mai gondolat hogy fér el/meg pl. egy szonettben? Különböző idők létrehoztak új és új versformákat, ma mintha olyan nagy megújulásai nem volnának ennek a formának… Hogy gondoljátok ezt? az emberi viszonyoknak a szonettben kifejeződő rendje és a metanarratíva, amire vonatkozik, eltűnt, átalakult. Tandori szonettje jelentő szövegként jobban hasonlít egy Kafka-prózára, vagy egy au- tóbusz bérletszelvény szövegére, mint egy Petrarca-szonettre. Mi a jövője a versnek? Merre tart, mi látszik? rövid távon az alantas formák felemelkedése és kifinomodása az alapelv. Mindig így volt. Most a rap és a szlem látszik felemelkedni, mint az arab saj vagy a makáma szabálytalan periódusú, zsúfolt rímrendszerű analogonja. De bizonyára újabb dalformák is kialakulnak. a költészet jelenléte az életben folyamatosan változik, és itt csakugyan fordulat várható. Van egy megerősítő és egy gyengítő tényező. az első a mai lét minden mértéken túli metaforizáltsága. a mai emberek túlnyomó többsége képzeletbeli dolgokkal, metaforákkal végez műveleteket. alig marad időnk és energiánk az anyagi életre ettől. ez napi anyagunkká teszi a költészetet. Persze nem biztos, hogy a félmúltban keletkezett és kanonizált szövegeket, hanem magát a metafora-történést, a jelenvaló-poézist. Ugyanakkor a költészetnek a gondolkodásban játszott szerepe, ennek a működésnek az eredményessége abban mérhető, hogy érzékelésünk irdatlan vizuális túlsúlyát a gondolkodásban fogalmilag reprezentálja. a mai létreprezentáció anyaga nem a beszéd és a gondolkodás, hanem a kép-észlelés és kép-felidézés. ez hosszú távon az emberi élettel összeegyeztethetetlen. a képek képtelenné tesznek bennünket arra, hogy érték-kategóriákat alkossunk. elveszítjük az eszmélet anyagát, alkalmatlanná válunk az erkölcsi gondolkodásra, elveszítjük a szabadság képességét. Persze volt már ilyen időszak, amikor pl. az ókereszténység idején a teológia ikonográfiává alakult, és ezt követte a képrombolás periódusa. Mindez több lépcsőben le- zajlott már. Ötezer nemzedék ösztönképző tapasztalata nagyobb erő a technika kéznélléténél.