Ízelítő

Király László versei

Az ember álma

 

Az ember álma: egy ló. Egy patak.

Ezeréves cseresznyefák

a szentkorona formájú dombon,

kinek lábánál

vaddisznó-különítmények kukoricáznak

hajnali ezüst félhomályban.

Hörögve–röfögve. Hadakozva.

Velünk, az álmainkkal.

Csemegéző betolakodóim – ízlelgeti

ötletét a csősz: a kölyök-poéta.

Bátrak bátra …

Tovább olvasom →

Prágai Tamás: Lírádnak posztolatlanul – Újabb költészet túl az ezredfordulón

Lírádnak posztolatlanul – Újabb költészet túl az ezredfordulón

De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?

(Vörösmarty Mihály)

A kilencvenes évek végén támadt egy …

Tovább olvasom →

Zalán Tibor

Havazásban ragyogás

                        Episztola a nyolcvanéves
Ilia Mihály levelesládájába

Megértük

ezt is, Miska!

Megértük. Megérte?

Meghurcoltak

bennünket gnómok és senkik,

varasodunk, mint a kisgyerek térde,

focizás közben, ha elesik.

(Ki jól cselezik,

előbb utóbb gáncstól

bukik fel – mondják

és felnyomják.)…

Tovább olvasom →