Ioan Deaconescu: Az árulók homloka

Eltévedtem a sóhegy tetején,

Elvakított a fény,

Amely a világon túlról érkezett.

Hosszak az utak, túl hosszak,

És egyedül miként járhatod végig

Körbevéve annyi látomással,

Mintha a látóhatár ellenséged lenne

És a napkelte vagy a napnyugta

Elrejtőzne előled már

Az első sóhaj

Megszületése előtt.

Eljön az idő amikor a vesztesek száma

Meghaladja a győztesekét és akkor

Kérdezed magadtól van még bátorságod,

Amikor a szél és a kutyák

Mint oltárt nyalják

Az árulók homlokát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.