A Tandorinak lenni–traktátus (Tandori Dezső hetven éve)

Fő tételem az, hogy Tandorinak lenni nem könnyű. (Ennek a kijelentésnek csak az igazságát könnyű belátni.) A Tandori-összes szellemi és fizikai súlya egyaránt tetemes. (Nem úgy, mint Tandori súlya…) Elég csak arra gondolni, hogy a képzeletbeli és a valóságban egyébként exponenciálisan növekvő Tandori-összest csak Tandori olvasta. Na jó, talán Fried. (Esetleg még Angyalosi…) De az identitásnak már ez is olyan bonyolult kérdéseit veti fel, amelybe nem volna jó most belebonyolódni. Mert ki ismeri jobban ki magát Tandoriban: Fried vagy Angyalosi? Na és akkor mi van Tandorival? De ha feltételezem is, hogy Fried olvasta a Tandori-összest, mint ahogy nincs okom az ellenkezőjét gondolni (plusz még Angyalosi…), akkor is mindig időbeli késésben van (akárcsak Angyalosi…) Tandorihoz képest. Ekkor eszembe jut a közismert apória a teknősbékáról és Akhileuszról. De mint minden hasonlat, ez is sántít, hiszen Tandori nem Akhileusz. Ha valami, akkor ez a hasonlat bizonyosan sántít ebben a kontextusban. Ahogy másrészt a teknős-kép is bezavar itt Fried (és Angyalosi) kapcsán. Aki látta már az utcán suhanni Friedet, az tudja. (Angyalosi talán kicsit komótosabb, de…) Tandori azonban az olvasásnak egy egészen speciális módját alkalmazta, amely azonos az írással. Tandori folyamatosan írja, illetve folyamatosan fordítja a Tandori-összest, amely egy másik teremtés a Teremtés mellett. Ahogy Dávidházi forszírozta ezt a retorikai ügyet Shakespeare-kapcsán, nevezetesen hogy volna egy olyan kritikus tömege az írásnak, amely aztán önmozgásra tesz szert. Vagyis hogy egyszerre csak más törvények szerint szerveződik, és elkezd létezni, mint a teremtés maga. A Tandori ebben a retorikai képben a teremtés másik fele volna, amelyből óhatatlanul kizáródna Fried és Angyalosi. Nem beszélve rólunk, az összes többiekről (beleértve természetesen a már említett Dávidházit is…).

És immáron a Tandorinak lenni nyelvi szerkezet is hetven éves. A még kicsit bizonytalan hangképzésű és kizárólag orális formájú „Tandoji vagyok” kijelentés pontos elhangzását a Tandori-filológia még nem tisztázta megnyugtatóan, de ez is lassan hetven éves lesz. Ám a „Tandoji vagyok” vagy az ezzel szinonim „Tandori vagyok” nem csupán nyelvi szerkezet, hanem ugyanakkor maga az élet is (vagyis az Élet), amely mégsem azonos Tandorival magával, mert több is, kevesebb is. (Nem mintha Tandori ettől több vagy – ne adj Isten – kevesebb volna persze…) Egy másik példamondatban, mely szerint „Szép Ernő voltam” (vagy az ezzel szinonim „Szép Ejnő vojtam”), nem az élet kerül idézőjelek közé, hanem a Szép Ernő-összes. Szép Ernő legendás mondata annak a retorikai drámának a megfogalmazása, amely a nyelv hiányát szimulálja az életben. (Noha ez ismételten paradoxon, akárcsak a fent említett teknősbékás apória.) Mintha lehetne nyelv élet nélkül. Mintha életem határai egybeesnének nyelvem határaival. Ez kategorikusan elutasítandó, és joggal, ahogy Tandori is rugódozik ellene a Töredék Hamletnek új kiadásának elgondolkodtató utószavában.

Mert az életszerűen író Tandorira semmiképp (lásd teknős és Achilleusz) sem, csupán a csak a Tandori-összesre érvényes az, hogy tudásom határai nyelvem határai. A Tandorinak lenni szerkezet a Tandori-összest teszi elgondolhatatlanná, mert az élet maga elgondolhatatlan. Mert – ily egyetlenné el-nem-gondolás tehet csak, mondja a vers mint nyelvi szerkezet. És ha jobban meggondoljuk, ez németül gondolva el, egészen olyan, mint egy Wittgenstein-mondat. De persze megint apóriába bonyolódtunk, mivel ezt nem lehet elgondolni, sem németül, sem magyarul, (se semmilyen nyelven), mivel ez a mondat az Elgondolhatatlanra mint Elgondolkodóra vonatkozik. Vagyis az Egyetlenre, akit a versben mintha Hamletnek is hívnának. „Hamlet voltam”, mondhatná (persze igazán hitelesen és átélten csupán Hamlet apjának szelleme mondhatná, de már ez is paradoxon…), ami nyelvi szerkezetként felfogható, ám kijelentésként elgondolhatatlan. Nem gondolhatná el se Fried, se Angyalosi (de még Dávidházi se). A Töredék Hamletnek idézett mondatának („ily egyetlenné el-nem-gondolás tehet csak”) megközelítően pontos fordítása tehát a Tandorinak lenni volna talán magyarul. Hiszen tudásom határai Tandorim határai, ezt csak az Élet mondhatná. (Vagy annak az ellentéte, de ebbe most ünneprontás volna belebonyolódni.) És ez az, amit bizonyítani akartam. Q. e. d.

 

(2009)